2010. november 2., kedd

Háy János: Völgyhíd


„-Szeretlek - szólt a fiú. A lány gyengén mosolygott, az arca átfénylett, mint a cukros máz: csillogott. Egy filmből mindketten emlékeztek erre a jelenetre, s bár gyönyörűek voltak, mégsem egymást látták, hanem azokat ott abban a régi filmben, s magukban nem azt mondják: Gyönyörű vagy, magukban azt mondták: Pont olyan"







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése